Aki ismeri a selyemsáljaimat, annak biztosan feltűnt, hogy rengeteg virágot festek. Nem véletlen, hiszen óriási ihletet adnak. Az egyszerű mezei virágok épp az ártatlanságukkal, egyszerűségükkel fognak meg.
Amikor tavasz végén pirosba borulnak a mezők, és az utak szélei, kinyílik az ember szíve a boldogságra és a szerelemre. Nem tud máshogy történni…
Berobbannak a színek, és érzed, hogy lüktet benned az élet, pezseg az ereidben a vér, és csak mennél, sétálnál, futkároznál, kirándulnál, bicikliznél. Legszívesebben belefeküdnél a piros pipacsos mezőbe, hogy minden sejted beszívja ezt a forró, tüzes energiát.
Na, pont így vagyok ezzel én is minden évben. Szerencsére nem vagyok vele egyedül, így bármennyi pipacsos sálat festek, annak mindig azonnal akad gazdája. Évek óta megunhatatlanul kerül vissza a selyemre a pipacs motívum. Volt már minden verziója. Sálak, kendők, képek, ablakképek.
Nincs két egyforma itt sem. Kombinálom a motívumokat, a kendők alapszínét, szélét, hátterét. Természetesen saját részemre tartottam meg a legelsőre készült pipacsos sálat, ami több fotón is felbukkan a nyakamban.
Attól függően, hogy milyen a pipacsos sálak háttere, más-más dinamikát sugároznak. Így minden korosztályú hölgy megtalálja a számára legszimpatikusabbat.
Mutatok néhány fotót a már elkelt darabokból. De azt hiszem, ez a bejegyzésem évről-évre bővülni fog, mert mindig lesz erre a témára új ötletem.
Vélemény, hozzászólás?