A tulipános láda

Most egy nagyon személyes élményemet szeretném Veled megosztani. Egy generációkon átívelő igaz történetet mesélek arról, hogyan kelt új életre egy régi fedeles faláda, és lett belőle tulipános láda. 

Sokan tudják rólam, hogy a selyemfestésen és az ecoprint technikán kívül sok egyéb technikát is ki szoktam próbálni. Én is, mint a nők nagy része, időnként varrok, kötök, horgolok és átfestek ezt-azt. Új megvilágításba helyezek régi tárgyakat, vagy újrahasznosítok régi dolgokat. Így festettem már át régi éjjeliszekrényt, fali lámpát, melyre új lámpaernyőt is varrtam.

A láda története

Évekkel ezelőtt került sor egy nagymamámtól megörökölt láda felújítására. Ez a láda beleolvadt a múltamba, a gyerekkoromba, és a nagyanyai ház felszámolásakor nem tudtam tőle megválni. Emlékszem a Nagyi konyhájára, ahol kislányként főzőcskézhettem és elleshettem a háztartás csínját-bínját. Emlékszem, hogy nagymamám is festett bútort, ami manapság is nagy divat. Persze nem voltak ilyen jó festékek, lakkok és vaxok, mint most. Ez a láda is volt már többféle színű, először zöld és aztán fehér.

Azóta kiderítettem, hogy az ilyen ládákat liszt tárolására használták régen. Tehát lehet, hogy olyan régi a láda, hogy esetleg a dédnagyanyám használhatta liszt tárolására. Mert a nagyanyámtól ilyet nem láttam. Ő maradék anyagokat tárolt benne, és amikor befőztünk, ebben dunsztolta ki a befőtteket. Egy időben én is pont ilyen célokra használtam a ládát.

Idő közben felnőtt az én lányom is. A régi tárgyak, és a népi kultúra, népi hagyományok iránti tisztelet őbenne is megvan. A szakdolgozatát is az önellátó gazdálkodás témaköréből írta. Tud kemencében sütni, és túrót, sajtot, kenyeret készíteni. (Én nem tudok.) Szóval, egyszer azt kérte, hogy karácsonyra kaphasson egy tulipános kelengye ládát. Ekkor indult el a régi faláda az új élete felé.

Hogyan lesz a régiből új?

Először is, egy ezermesterrel lecsiszoltattam a sok régi festékréteget róla. Természetesen tökéletesre már nem lehetett csiszolni, de talán így még izgalmasabb lett. Látszanak rajta az évtizedek nyomai. Szép antik hatású felület képződött rajta. A lányom mindenképp tulipános motívumot szeretett volna. De egy anya nem hagyhatja ki a lánya ládájáról a szíveket sem.

Ezután a fedele belső részére egy kis emléket, egy családfát festettem, amit majd valaki tovább folytathat, ha növekszik a család. Most még csak a mi négyőnk neve van rajta.

Egy régi családi darabnak nem is lehetne jobb sorsa, mint ez. Újabb és újabb funkciókat kap és viszi a család női vonalának összetartozását, ami ki tudja, hogy honnan indult, és még meddig tart. Így most azt érzem, hogy egyik kezemmel a szeretett Nagyimat fogom, a másikkal pedig a lányomat. Azt kívánom, hogy legyen sok ilyen tárgyunk még, amik erősítik a generációkat és összekötik a múltat a jövővel.